– Kész a leckéd?
– Beszéltél már a marketingesekkel?
– Beleférsz a költségvetésbe?
Ezek a zárt (igen/nem választ lehetővé tevő kérdések) inkább elvárást tükröznek, mint érdeklődést.
Ráadásul igen kicsi az információértékük is:
– Egészséges vagy?
– Szereted a főnököd?
A kérdés maga több információt rejt, mint a válasz. Ha úgy nézem, igen, ha úgy nézem, nem.
Akkor miért kérdezünk (a kelleténél sokkal gyakrabban) így?
Egyrészt azért, mert tényleg elvárásunk van a másikkal vagy éppen a helyzettel szemben, másrészt pedig van valamilyen elképzelésünk és azt szeretnénk ellenőrizni. Természetesen nem tilos a használatuk és van pozitív nyelvi funkciójuk, hiszen ezek valódi szándékok is lehetnek, amiket láttatni is szeretnénk. Mégis jobb, ha nyitott (kérdőszavas) kérdéseket teszünk fel:
– Hogy állsz a leckével?
– Mire jutottál marketing ügyben?
– Hogy állsz a költségvetéssel?
– Hogy vagy?
– Milyen ember a főnököd?
Ebben a formában érdeklődést mutatsz és sokkal több információhoz is juthatsz. Annyi bátorság azért néha kellene, hogy beismerjük: azért kérdezünk, mert nem tudunk valamit. Hiszen háromévesen még ment:
– Miért?….
Tóth Tamás
